Aboneaza-te la newsletter



Contact

Zalău, Piaţa 1 Decembrie 1918, nr. 11, Sălaj, România

0260/612870

0260/612870



Primăvara Poeziei XVII A Költészet Tavasza (3)

Iulie 2017

 
 
 
Marcel 
Lucaciu
 
Floreta de exerciţiu
 
dacă eu nu...
tu exişti
 
aleargă-n artere
numai vântul dement
ferecat în clepsidre
timpul nostru e mort
ating doar privirea...
rămân bătrâne
cuvintele
albe şi neînarmate
drept o
floretă de exerciţiu –
preţul tăcerii
 
tu exişti...
dacă eu nu
                                                                        
 
Vívóedzés
 
ha én nem
te létezel
 
csak a bolond szél
jár az erekben
vízórákba zárva
a mi időnk halott
csak a tekintetet érintik
maradnak éltesek
a fehér és fegyvertelen
szavak
mint egy
vívóedzés –
a hallgatás ára
 
te létezel
ha én nem
 
Traducere de/fordította Halmosi Sándor
 
 
 
 
 
ALICE VALERIA 
MICU
 
pseudofabulă cu tine
 
nu te învaţă 
nimeni 
să trăieşti 
în afara mea
 
între viaţă şi moarte
între azi şi mâine
între unu şi doi
există 
un loc unde 
ne mutăm
o dată pe an
cu casele străbunilor
cu gliile mustind de iarbă
trăim
trăiesc
trăieşti
îţi împrumut 
ficatul
pentru câteva ore
îmi cedezi
toate spaimele
de a nu trăi 
în întregime
diluezi
o sută douăzeci de ani
prin plămânii mei
 
un aer violet 
agonizează pe covor
te desprind
cu greu din diafragmă
locul dintre 
unu şi doi 
explodează
la o simplă atingere
 
a doua zi 
este 
mereu una
lipsită de formă un
rest de aer violet peste
clavicula dreaptă un
rest de aer violet peste
casele străbunilor un
rest de aer violet peste
iarba moartă şi
ficatul 
ţi se îngroapă
în cămaşa 
ce-a stat 
câteva ore
pe scaunul meu
 
între o altă viaţă 
şi o altă moarte
n-ai să mă găseşti
între 
unu şi doi 
vor fi 
mai multe locuri
şi vei uita 
să trăieşti 
înlăuntrul meu
chiar dacă nimeni 
nu te-a învăţat
să trăieşti 
în afara mea
 
la gândul acesta 
nu mai ştii
să respiri 
se termină
ziua 
noaptea 
nu mai începe
între azi şi mâine 
e un soare istovit
mai trăim
mai trăiesc
mai trăieşti
sau ni se pare măcar
 
 
áltanmese, veled
 
senki sem
tanít meg rá
hogy rajtam kívül
élj
 
van egy hely
élet és halál
ma és holnap
egy és kettő között
egy hely ahova 
évente egyszer
elköltözünk
az ősök házaival
a fűtől duzzadó sírokkal
élünk
élek
élsz
kikölcsönzöm 
májamat
néhány órára neked
átadod nekem
a nem teljesen 
élés
összes rémületét
feloldasz
százhúsz évet
tüdőmön át
 
egy ibolyaszín levegő
agonizál a szőnyegen
nagy nehezen
kihámozlak a rekeszizomból
az egy és kettő
közötti hely
egyetlen érintéstől 
felrobban
 
a második nap
egy 
mindig 
alaktalan egy
ibolyaszín levegőmaradék
a jobb kulcscsontomon egy
ibolyaszín levegőmaradék
az ősök házai fölött egy
ibolyaszín levegőmaradék
az élettelen fű fölött
a májad
beletemetkezik
az órák óta
a székemen
heverő
ingbe
egy másik élet
és egy másik halál közt
nem találsz majd rám
az egy és kettő 
között
sok hely
lesz
és el fogsz
felejteni
bennem élni
még ha senki sem 
tanított meg rá
hogy rajtam kívül
élj
 
erre a gondolatra
már nem tudsz
levegőt venni
befejeződik
a nap
az éjszaka
már nem a ma és a holnap
között kezdődik
egy megfáradt nap
még élünk
még élek
még élsz
vagy legalábbis nekünk úgy tűnik
 
 
Traducere de/fordította Halmosi Sándor
 
 
 
 
 
VIOREL 
MUREŞAN
 
...Idem est…
 
era de piatră neliniştea în muzeul acela din salzburg
când un soare gol bătea deasupra noastră
 
eu continuam să fiu craniul lui wolfgang amadeus
mozart
în vreme ce tu
pe rând erai
floare-de-urzică
păianjen
bufniţă
pereche de ochelari
şi clapele de la clavecin
având exact aceeaşi culoare
cu craniul gol de sunete al lui mozart
 
 
...Idem est…
 
szoborszerű izgatottság abban a salzburgi múzeumban
ahol a halott nap pislákolt a fejünk fölött
 
én továbbra is wolfgang amadeus mozart koponyájának
képzeltem magam
miközben te
hol csalánvirág
hol pók
hol bagoly
hol szemüvegkeret
          hol a csembaló billenytűje voltál
ugyanolyan színű
mint mozart hangtalan-halott koponyája
 
Traducere de/fordította Lövétei Lázár László
 
 
 
 
 
Ion 
Piţoiu-Dragomir
 
Lied
 
tocmai atunci am văzut cum Lucifer
şi umbra lui îşi disputau cele zece coap-
se ale tale – de la masa vecină din ba-
rul unde ne încoronăm zilnic frumoasa
aceea cu gluga mov îmi destrăma tot sân-
gele (zâmbetul ei ca mângâierile unui
         izvor privirea ce împrumuta florilor
         sidef o fremătare uşoară a pleoapelor
         ca un nufăr sărutat de lună!...)
până şi spuma din halbe s-a în-fiorat
sfârâiau telefoanele mesenilor totul vibra
ca un murmur de frunze atunci i-am
zărit sub pelerină vârful unei coase bine
ascuţite mi-am amintit dintr-odată cum
         într-o simfonie de octombrie
         mi-ai şuierat fericită: „Doar
         pe mine m-a salvat de la
         moarte – cândva – un şarpe de jad!”
 
Lied
 
és íme láttam ahogy Lucifer
és árnyéka tíz oldalbordád fölött
vitázott – a bárban ahol naponta
megkoronázzuk magunkat
a szomszéd asztalnál ülő mályva-
szín csuklyás szépség fölforralta
a véremet (mosolya mint a forrásvíz
simogatása tekintetétől gyöngy-
házragyogású a virág szempillái
könnyű rezdülése mint a
holdfény csókolta tavirózsa!...)
 
még a söröskorsók habja is beleborzongott
rizegtek az asztaltársak telefonjai minden
vibrált mint a levélsuhogás és íme láttam
a nő köpenye alatt az élesre fent kasza
hegyét rögtön eszembe villant ahogy
egy októberi szimfóniában
boldogan suttogtad: „Csupán
engem mentett meg a haláltól
– egykor régen – egy jade-kígyó!” 
 
Traducere de/fordította Lövétei Lázár László
 
 
 
 
SILVIA BODEA 
SĂLĂJAN
 
O mie de daruri
 
o mie şi una de stele
din cerul ce ocroteşte iubirea
îţi pun acum la picioare
să-ţi lumineze cărările
întoarcerii
şi ploaia de vară
din armonia îmbrăţişării
luminii cu şoapta amurgului
o mie şi una de stele
va înflori în aripi
albastre
 
iar dintre toate
dintre toate tăcerile noastre
doar tu vei înţelege surâsul
unui înger întârziat
ce ne-a adus frângerea
pâinilor
 
ne vom odihni
la limita de sus a luminilor
sub arcul aceluiaşi curcubeu
ca două jumătăţi de inele
în pâinea şi sarea
pământului
 
 
Ezeregy ajándék
 
az égből mely óvja a szerelmet
ezeregy csillagot 
hordok a lábaidhoz
hogy megvilágítsa
ösvényeidet vissza hozzám
 
s a nyári eső
a fény és az alkony suttogásának 
öleléséből
ezeregy csillag
nyílik majd ki
kékszárnyú virág
 
és minden egyes
hallgatásunkból
egyedül te hallod majd meg
észre egy elkésett angyal
nevetését aki
a kenyér megtöretését 
hozta el
 
a fények felső határán
pihenünk  ugyanannak
a szivárványnak a boltíve alatt
egy gyűrű két fele
a föld kenyerében sójában
 
Traducere de/fordította Demény Péter
 
 
 
DANIEL 
SĂUCA
 
Variaţiuni pe o temă impusă
 
I.
Scriam aşa:
sărutul aruncă în aer
gura raiului –
ne-mărginirea-i
legată cu sfoară
Astăzi nu mai scriu aşa:
sărutu-i putrezit în eter
în gura raiului
şobolanii plesnesc de fericire
 
II.
Scriam aşa:
ţi-ai rătăcit coapsele
amurgul din poveste latră
am îmbătrânit
buzele noastre se plimbă agale,
aici, lângă noi
Astăzi nu mai scriu aşa:
ne-am rătăcit buzele
în amurgul de lângă noi
 
III.
Scriam aşa: 
Albite-ţi sunt firele de aur
sărut şi taină
mă inviţi la primul nostru tango ferice
îmbrăcaţi în lacrimi
ne luăm zborul
spre cerul de ieri
Astăzi nu mai scriu aşa:
nu mai suntem îmbrăcaţi în nimic
nici în lacrimi, nici în cer
nu mai zburăm
doar plângem
doar plângem
doar plângem
în dansul vieţii şi al morţii
în tainele firelor de aur
în ochii răstigniţi 
lângă dumnezeul iubirii
 
 
Variációk megadott témára
 
I.
Ezt írtam egykor:
a csók képes fölrobbantani
a mennyország kapuját –
egyetlen cérnaszálon lóg
a határtalan
Ma már nem ezt írom:
a csók megrothadt az éterben
a mennyország kapujában
patkányok repesnek a gyönyörűségtől 
 
II.
Ezt írtam egykor:
tévútra vittek combjaid
ugat a mesebeli alkonyat 
megvénültünk
ajkaink mellettünk
kényelmesen sétálgatnak
Ma már nem ezt írom:
tévútra vittük ajkainkat
míg sétálgattunk az alkonyatban
 
III.
Ezt írtam egykor:
megőszültek aranyfürtjeid
a csók és a titok
fölkérsz az első tündéri tangóra
könnybe öltözötten
röpülünk a tegnapi
ég felé
Ma már nem ezt írom:
nem öltözünk már se könnybe
se semmibe
se az ég felé nem röpülünk már
csak sírunk
csak sírunk
csak sírunk
az élet és a halál tánca közben
az aranyfürtök titkain tűnődve
s csak a szerelem keresztrefeszített
istene kísér tekintetével
 
Traducere de/fordította Lövétei Lázár László
 
(Din antologia bilingvă Primăvara poeziei - XVII - A Költészet Tavasza, apărută la Editura Caiete Silvane, cu ocazia Festivalului internațional „Primăvara Poeziei”, ediția a XVII-a, Zalău, 4-6 mai 2017).